1778-1779-ben épült a selmecbányai Főkamaragrófi Hivatal megbízásából, Johann Nepomuk Frieser körmöcbányai mérnök és bányasáfár tervei alapján. Az évek során jelentős átalakítások esett át, a szabadon álló, négyzet alaprajzú, kétemeletes épület ma már csak a földszinti helyiségek csehsüveg boltozataiban és a lépcsőház kiképzésében őrzi eredeti 18-19. századi alakját. A Központi Kohászati Múzeum kiállításainak és irodahelységeinek nyújt otthont. Kiállításai igen ritka és látványos ipartörténeti bemutatót jelentenek.

A Hámori-tó Palotaszálló felőli végén - az országút mellett - parkban álló egyszerű út menti kereszt. Ismeretlen időben állították.

Herman Ottó, a nagyhírű természettudós 1890-ben vásárolt magának telket a választott szülőhelyének tekintett kis bükki településen, Hámorban. Itt építette fel nyaralóját. Az épület annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani, majd eredeti állapotában állították helyre. Az Emlékházban 1964-ben nyílt meg a nagy tudós életútját bemutató állandó emlékkiállítás.

A cseppkőképződményekben gazdag barlang teljes hossza 800 m, körülbelül a fele látogatható. A barlang legnagyobb mélysége 55 méter, hosszúsága pedig 350 méter. Hőmérséklete a legmelegebb időben sem emelkedik 10 °C fölé, ezért a túrához vigyünk magunkkal pulóvert. Az István-barlang a különleges formájú cseppkövek birodalma. A hegyoldalban több üreg is ismert, s a későbbi István-barlangot is csak mint Kutya-barlangot tartották számon. A hagyomány szerint a lillafüredi Kálvária kápolna fölött nyíló lyuk akkor vált közismertté, amikor véletlenül beleesett egy kutya, s napokig tartó ugatására felfigyeltek a helyi lakosok. Végül két vállalkozó szellemű fiatalember kötélen leereszkedett és kimentette. A barlang tudományos feltárását 1913-ban végezték, 1931. óta látogatható.

Az Anna-barlang a világ három nagyközönség számára látogatható mésztufabarlangjának egyike.
Az Anna- (Petőfi-) barlang üregeinek javát 1833-ban Stark András bányász vezetésével találták meg, amikor a hámori vasverők minél hatékonyabban kívánták felhasználni az itt fakadó bővizű forrásokat. A szokatlanul finom, csipkeszerű képződményekkel díszített termekhez vezető vágatokat kiszélesítették, lépcsőket, hidakat építettek hozzájuk. Korai látogatói közül a legrangosabb Petőfi Sándor, aki 1847-ben járt benne. A Palotaszálló építésekor még több termet tártak fel, melyeket mesterséges átjárókkal kötöttek össze.